Hogy mikor ideális legelőször, a legmegbízhatóbb és legszeretőbb kezekre hagyni a gyerkőcöt és csak magunkkal törődve útnak induli, eltölteni 1-2 napot kizárólag láblógatással és pihenéssel? Nem tudom. Pán Péter pont másfél éves volt, mikor mi újra, csak kettesben, nyaralni indultunk. Nem kell félteni minket, előtte se töltöttünk túl sok hétvégét egy helyben, jöttünk- mentünk mindenfelé, hármasban. Pán Péter még nem volt 15 hónapos mikor megjárta már az innsbrucki hegyeket, a Balaton felvidéket, Budapestet, Debrecent.. De egyszer csak elérkezett az idő, hogy kikapcsoljunk. Hogy pár röpke órára csak mi legyünk.
Ősszel, főleg nekem, nagy szükségem volt erre. Akkor, miután megszületett az ötlet a fejünkben, szinte nem is volt kérdés, hogy biztos menjünk-e, biztos jó ötlet-e. Mentünk. És minden a lehető legnagyobb rendben volt. Pán Pétert agyon kényeztették a nagyszülők mi pedig csak töltődtünk és töltődtünk.
Aztán pár hónap elteltével ismét felvetődött az elutazás lehetősége. Na, ekkor már nagyobb fejtörést okozott nekem a dolog. Vajon jogos-e, szabad-e? Megtehetem egy 20 hónapossal, hogy megint “itthon hagyom”? Nagyon szerettem volna menni, de hatalmas lelkiismeretfurdalást okozott, hogy nem visszük, és az első út óta is még csak alig telt el pár hónap.
De mentünk és milyen jól tettük! Nagyot pihentünk és itthon is minden rendben volt. Ismét.
Hogy mennyit sérül ilyenkor a picúr? Felveszi egyáltalán? Nem tudom. Anya mindig emlegeti, hogy mikor ők Görögországba mentek, annak idején, én hetekig durcogtam és nem voltam hajlandó örülni nekik, mikor hazajöttek. Ezzel (most?) nálunk nem volt gond.
MELLÉKHATÁSOK
Alvás gondok:
Viszont előjöttek olyan dolgok, mint: először este 10-kor, majd éjjel 2-kor, végül hajnali 5-kor végérvényesen óriás kiáltás a gyerekszobából: ANYAAA?! Mára már csak 2 maradt meg a 3 esti kelésből. De mondanom sem kell, hogy mielőtt elindultunk Pán Péter már jó ideje átaludta az éjszakát. Szóval azóta, ha szerencsés napot fogunk ki, akkor még 5 órakkor is vissza tudjuk altatni, de előfordult már, hogy a vasránap bizony hajnalban kezdődött. Vajon ez csak “Biztos akarok lenni, hogy anya itt van és nem lépett meg.” vagy “Hú, de rosszat álmodtam, anya segíts visszaaludni.” vagy?
Cumi:
A másik mellékhatás nálunk, hogy visszatért a cumi. Elindulásunk előtt már épp sikerült redukálni a használatát, csak az alvások idejére, de most hátra léptünk kettőt és messzebb jutottunk, mint valaha. Cumi nélkül egy moccanást se. Kivéve, ha valami óriás móka vagy keksz van a kinézőben.
Szóval. Utazás? Igen, mindenképp! Mikor? Családfüggő! Lesznek következmények? Valószínű, de talán kezelhetőek.
Legközelebb pedig, a jövő hétvégén, ismét együtt, hármasban indulunk útnak. Pancsolás várható. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: