Alaptörvény-ellenesnek minősítette és megsemmisítette az Alkotmánybíróság a Munka törvénykönyvének azt a 2012-ben elfogadott rendelkezését, miszerint csak akkor illeti védelem a várandós, vagy lombik-bébi programban részt vevő nőket, ha még a felmondás előtt tájékoztatták munkáltatójukat állapotukról.
Én már az előtt is értetlenül állok, hogy hogyan kerülhetett bele a törvénybe ilyen. Hiszen nem arról van szó, hogy a jogalkotó pontatlanul fogalmazott, a munkáltatók pedig kiskaput kihasználva járhattak el, hanem arról, hogy a korábbi verzióhoz képest betettek egy szigorítást. Mindezt a gazdasági válság okozta leépítések közepette… Ennek megfelelően az elmúlt hónapokban sokan áldozatul is estek ennek a kitételnek. Reménykedő párok, akik számára még végtelennek tűnt a rideg hangzású “reprodukciós folyamat”, aggódó családok, ahol még nem akarták elkiabálni, hogy nagy nehezen összejött. Kismamák, akik még nem is tudták, hogy áldott állapotban vannak, és olyanok is, akik egyszerűen maguk akartak dönteni arról, hogy mikor tegyék közhírré boldogságukat. Ha valamiért rájuk vetődött a felmondás árnyéka, csak a munkaadójuk jóindulatán múlt, hogy végül megmaradt-e az állásuk, vagy hogy később milyen ellátásra voltak jogosultak. A terhességi gyermekágyi segély például csak akkor jár, ha a baba biztosítási jogviszony megléte alatt, annak megszűnésétől számított 42 napon belül, esetleg 42 napon túl, de táppénz folyósítása alatt születik meg (amellett, hogy a szülést megelőző két évben összesen minimum 365 napot biztosított volt).
Az Alkotmánybíróság mostani döntésével, a munka törvénykönyve a jövőben nem korlátozza a magánélethez és emberi méltósághoz való jogunkat abban az esetben, ha várni kívánunk azzal, hogy tudassuk, Anyai örömök elé nézünk.
Egy dologgal azonban továbbra is számolnunk kell, a szemfüles férfi kollégák szinte mindig idejekorán kiszúrják a melltartó kosárméretének változását 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: