Ezer és egy éve nem ettem már ezt a finom, elfelejtett desszertet. Ennek fő oka bizonyára az, hogy évek óta nem került a kezembe, főleg nem a hasamba klasszikus fehér (vizes)zsemle. Pedig mennyire szerettem a vajas kiflivel együtt! A napokban úgy adódott hogy egy teljesen ismeretlen pékségbe tértem be, ahol reform választék híján csak hagyományos zsemlét tudtam vásárolni. Egyszer belefér! Otthon, szendvics készítés közben, mialatt épp egy csipetet loptam a zsemle belsejéből, bevillant egy réges-régi hasonló mozdulat, ezzel a recepttel együtt. Hányszor készítettük Anyával hétvégenként drága Mamikánk receptjét!
Akkor még a retro kenyérpirítóban, aminek felülről kinyitva a tetejét bekukucskálhattunk, hogy már elég barnára sült-e a kenyerünk és aminek a rácsos, morzsagyűjtős tálcáját egy villaszerű fémdarabbal lehetett kihúzni. Ki emlékszik erre a szerkezetre?
Na, de a recept is biztos érdekel Titeket, szóval akkor lássuk:
Hozzávalók (4 személyre):
-
-
- 4 db zsemle
- 25 dkg túró
- 1/2 1 csomag vaníliás cukor
- 1 db tojás
- 2 dl tej
- citrom héja
- mazsola (az eredeti recept szerint)
-
Elkészítés: A zsemlék legtetejét levágjuk, majd belsejüket kiszedjük és egy kis tálba rakjuk. A zsemlék külsejét vaníliacukros tejben röviden megáztatjuk. A zsemlék belsejéhez hozzáadjuk a túrót, tojást, maradék vaníliás cukrot,(mazsolát) és egy citrom héját. A tölteléket jól összekeverjük majd visszatöltjük a zsemlékbe. Légkeveréses sütőben, sütőpapírra helyezve, 200 fokon addig sütjük, míg a zsemle tetők éppen megpirulnak. Porcukorral meghintve tálaljuk. Tipp: Ha hétköznapi ebédhez szánnád desszertként akkor készíts hozzá, szintén pár perc alatt mondjuk krémes zöldborsófőzelék főzeléket, pirított virslivel. Jó étvágyat!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: