Fejlődik a baba, mert játszunk vele

• Mamazsola
• 2013. december 10. kedd

Nem tudom Ti hogy vagytok vele Kedves Szülők, de én nagyon utálom a minduntalan felém záporozó kérdéseket; “Felül már magától?”, “Tanítod már járni?”, “Ti milyen fejlesztésre jártok?”, és így tovább. Bár Mazsola mindig a “nagykönyv” szerint, vagy azt megelőzve csinált mindent, nekem vagy rosszul esett a kérdés “Nem, nem ült még fel, de az Isten szerelmére még csak 4 hónapos, grrrh!”, vagy kicsit pironkodtam, hogy ne tűnjek nagyképűnek “Ó persze, már 3 hetesen átfordult”. Az – általában egyébként teljesen ártatlan, és jó szándékú – érdeklődések számát persze nem csökkenti, de nekem mindig megnyugvást jelent, ha szakvélemény erősíti meg bennem, hogy nem kell a gyereket “edzenem”. Következzék most TANÍTÓ MAMI bejegyzése az erőltetett fejlesztés alternatívájáról:

Óvodás kor előtti gyermek tudatos trenírozását, „fejlesztését” feleslegesnek és kerülendőnek tartom – kivéve, ha beteg, vagy pl. koraszülés következtében, vagy más trauma miatt szakemberek által javasolt és kivitelezett úgynevezett korai fejlesztésre van szüksége, ami ebben az esetben csodákat tehet és tesz is általában.

Úgy vélem, hogy az egészséges gyermek körül olyan körülményeket kell teremteni otthon és a tágabb környezetében, hogy a természetes kíváncsiságát kihasználva, a gyakorolgatás örömét átélve ő maga találja meg, az éppen az életkorának, a saját fejlődési menetének megfelelő tevékenységet. Tudnunk kell, hogy elsősorban bennünket akar utánozni! Ezt használjuk ki, mert nagyon sok készséget elsajátíthat így játszva, örömmel! (Vigyázat! Az első 3 évben ivódnak be azok a rossz szokások is, amiket szintén tőlünk lesnek el!)

A JÁTÉK, a vele játszás a „fejlesztés” eszköze, a jókedv, a szeretetteljes légkör pedig a színtere. Kis agyában a neuronok között egyre több szinapszis fejlődik így ki, ami azután a későbbi tanulás alapja is lesz. (Ha egy érdekes kísérletről olvasnál ezzel kapcsolatban, a National Geographic egy rövid cikkét ajánlom.) A manapság sokat emlegetett és valóban nagyon fontos érzelmi intelligencia pedig a rendszeres mesehallgatás, jó minőségű zenékkel való ismerkedés (lásd: korábbi bejegyzésünk) és a saját „alkotások” keltette büszke öröm hatására megint csak „magától” fejlődik.

Íme néhány hasznos játék-ötlet 0-3 éves babáddal való jókedvű együttlétekhez (forrás és továbbiak itt):

Már a pocakban

• Énekeljünk neki, hallgassunk zenét
  
  
• Ha már nagyobb, és megmozdul, ütögessük meg picit a pocakunk, és figyeljük, válaszol-e. Jó játék!
• A zuhanyrózsát irányítsuk a hasunkra. Érzi a rezgést, ez is stimulálja az idegrendszerét
• Mozgassunk fényforrást a hasunk közelében. A baba a fény felé fordul, így a mozgását is fejlesztjük
• Hintázzunk hintaszékben. Az egyensúlyi szervén keresztül így hatunk az idegrendszerére

Születéstől 1 éves korig

• Beszélgessünk vele sokat! Fontos, hogy tisztán, érthetően beszéljünk, nem kell gügyögnünk hozzá
  
  
• Már újszülöttnek is mutathatunk fekete-fehér ábrákat, melyeket élvezettel szemlél (ekkor még a látás nem tökéletes, de ezek serkentik a fejlődést). Mozgassunk a szeme előtt tárgyakat, hogy követhesse a szemével, később az egész fejével.
• Már ekkor is adhatunk a kezébe könyvet, hadd fedezze fel a maga módján. Ez lehet akár textilkönyv is, vagy műanyag, vagy leporelló, vastag lapokból, amelyeket meg is rághat. Engedjük, hogy a saját módszerét alkalmazza, még ha fejjel lefelé tarja is a könyvet
• Játsszunk vele bújócskát; takarjuk el a kezünkkel az arcunkat, vagy az ő arcát egy puha textilpelenkával. Kérdezzük meg tőle, “hol a baba?”, “itt van!”. Ez segíti a “tárgy-állandóság” tudatosítását, azaz, hogy egy tárgy vagy személy akkor is létezik, ha ő nem látja
• Mondjuk el és mutassuk meg neki, mi az, amit csinálhat, ne csak tiltsunk. Ha dobál, adjunk neki egy üres vödröt, vagy dobozt, hogy abba dobáljon, vagy adjunk a kezébe olyan tárgyakat (pl. rongylabda, ping-pong labda, papírgalacsin), melyekkel nem tehet kárt a berendezésben
• Hagyjuk, hogy egy-egy cselekvést annyiszor ismételjen, amennyiszer ő akarja. Ezzel is gyakorlatot szerez.
• Műanyag edények, fakanál, alátét, párnák, melyekből tornyot rakhatunk, később régi ruhák, melyeket magára aggathat, építőkocka, könyvek a legjobb játékok. Bármi megteszi, ami nem veszélyes gyermekünkre és leköti a figyelmét
• Játsszunk a tükör előtt! Végezzünk különböző mozgásokat, vágjunk arcokat, vigyük közel a babát, hadd fogdossa meg a tükröt. Tulajdonképp bármit csinálhatunk, jó móka!
• A lakás különböző helyiségeiben mutassunk rá a tárgyakra és nevezzük meg őket. Séta közben beszéljünk arról, amit lát

1-2 éves korban

• A beszélgetés továbbra is fontos. Kérdezzünk rá, mi az, majd várjunk pár másodpercet a válasszal. Így gyermekünknek is lehetősége nyílik a válaszra, ha tudja azt
• Olvassunk, nézegessünk könyveket együtt. Hadd tartsa ő a könyvet. Mutassunk rá a képekre, miközben olvasunk. Kérjük meg, mutasson rá a házra, kutyára, stb. A történetekkel együtt megtanulhatja a különböző fogalmakat (fel-le, kicsi-nagy, színek stb.). Ha több szereplő van a történetben, változtassuk el a hangunk a párbeszédek során. Máskor hagyjunk ki szavakat, hogy ő mondja ki őket. A főszereplő neve helyett mondjunk mást, hadd javítson ki minket
  
  
• Építsünk együtt! Lehet Lego, fakocka, színes egymásba is rakható poharak, bármi, ami egymásra pakolhat
• Mondókázzunk, énekeljünk sokat! Hangszert is adhatunk a kezébe, hadd fedezze fel
• Fessünk, színezzünk, gyurmázzunk, játsszunk vizes szivaccsal. A házimunka közben is játszhatunk vele (adjunk neki való feladatokat), így később szívesen fog segíteni. Fejezzük ki érdeklődésünket, csodálatunkat a “művei iránt”. A képeket ki is állíthatjuk a konyha egy sarkában
  
  
• Játszhatunk főzés közben az élelmiszerekkel is (rendezzünk száraz tésztát különböző alakzatokba, készítsünk só-liszt gyurmát). Ha sütünk, a kicsi is gyúrhat egy kis tésztát, majd megformázhatja. Nagy öröm, ha látja saját süteményeit a sütőből kikerülni.
  
  
• Már ebben az életkorban ügyesen bánhat a “Találd meg a helyét” fa kirakókkal. Kezdjük olyannal, amelyben kevesebb rész van, majd fokozatosan növeljük az “adagot”

2-3 éves korban

• Mutassuk meg neki, hogy kell páros lábbal ugrani, elrugaszkodni a földről. Játsszunk csiklandozós játékot, kergetőzzünk a kicsivel. Engedjük, hogy fatuskókon, széles járda peremeken mászkáljon, hadd fejlessze az egyensúlyérzékét
• Nagyobb gyöngyöket, vagy más felfűzhető tárgyat is adhatunk neki, hogy fejlődjön a kézügyessége. Nagyon vigyázzunk azonban, nehogy lenyelje őket. “Gyerekbiztos” ollóval vágdoshatuk különböző papírformákat
• Használjuk ki a házimunka iránti érdeklődését, enedjük, hogy megterítsen, letörölje az asztalt, kérjük meg, hogy tegye helyükre a játékait.
• Játsszunk csoportosító játékot. Ruháit, játékait csoportosítsuk valamilyen szempont szerint (színek, játék típusa, pl. maci, könyv stb)
  
  
• Játsszunk boltosat játékpénzzel
• Beszélgessünk arról, ami tegnap történt vele, majd olyan témáról, amely régebben történt. Mennyire emlékszik rá?
• Tegyünk fel neki elgondolkodtató kérdéseket: “Mi történik akkor, ha meglököd a széket?” vagy “Mi történik, ha teletöltöd azt a poharat és megpróbálod felemelni?”
• Szétvágott képeslapból, egyéb képekből készíthetünk puzzle-t.