Bár a Mikulásról való beszélgetést még nem kezdtük meg Mazsolával, úgy két hete egy gyanúsan nagy csend után a következő látvány fogadott a nappaliban. Lehet, hogy a gyerekek maguktól is mindent tudnak?! 🙂 Mindenesetre az eset kapcsán erősen elgondolkodtam azon, hogy mit is mondjak a kislányunknak a Mikulásról, Jézuskáról, és társaikról. És több okom is van a bizonytalanságra.
Soha el nem felejthető trauma maradt bennem, hogy, úgy 25 éve, egy tavaszi/nyári délutánon a nagyiék melletti mezőn, virágszedés közben felvilágosítottam a mostani társszerzőmet – ezt azóta is bánom, ne haragudj Hugi! – arról, hogy a Mikulás nem létezik. Azt a haragot a szemében! Talán nem nekem, 2,5 évvel idősebbnek, talán finomabban kellett volna…
Mondjuk jó oldala is lett ennek a drámának, hiszen ettől az alkalomtól datálódik a DIY mániánk is, ami azóta nagyon szoros kapoccsá nőtte ki magát közöttünk. És pont ez a másik bökkenő! Hogy is van az, hogy a család egész decemberben fúr-farag, fest-formál, fűz meg főz, és ajándékokat gyárt, amik meg is jelennek a kiscsizmákban, meg a fa alatt. Mi dolga akkor a “pirosruhásnak”?
Aztán hogy van az, hogy a bölcsibe is jön egy Mikulás, meg Apa munkahelyére is egy másik, és ráadásként éjszaka a teljes cipőkollekciót is megtölti? Csak hogy az utcán grosszáló jelmezesekről már ne is beszéljünk…
Annyi a logikátlanság, hogy egy pillanat erejéig az is átfutott az agyamon, hogy kezdettől fogva jobb lenne tiszta lapokkal játszani, de aztán azonnal el is szégyelltem magam. Akárhogy is ér majd véget a mítosz, nem tagadhatjuk meg a kislányunktól a várakozás izgalmát, az ünnepek varázslatát! Ez ugyanúgy az élete része kell, hogy legyen, mint a mesék birodalma. Nem lesz gond a keresztkérdésekkel, a kisgyerekek valami csodás, irigylésre méltó érzékkel képesek összemosni a tények és a fantázia világát. Azt hiszem az is bele fog férni, hogy a mi különleges családunk az ajándék hozó szentek titkos segéd csapata. 🙂
FELHÍVÁS
Egy kedves barátunk, a CUKORKA – Sweetfabric Budapest cukorkakészítő látványműhely felajánlásában kiegészítjük egy szerencsés nyertes mikuláscsomagját. A részvételhez nem kell mást tenned, mint like-olni az oldalunkat és megírni nekünk kommentben (itt a poszt alatt), vagy mamazsolablog@gmail.com e-mail címünkre egy kedves, izgalmas, vicces, vagy épp szomorú történetedet (pár mondatban) a Mikulás (esetleg Jézuska) mítosszal, illetve annak lelepleződésével kapcsolatosan.
A nyeremény 200 g-nyi cuk♥rka, valamint a nyertes gyermekei számának megfelelő csomagolóanyag a ColoringBubbles jóvoltából. [A kép illusztráció!]
Beküldési határidő: 2013.12.02. 12:00.
Nyertes kihirdetése: 2013.12.02. 18:00 – így még biztosan felkerül az ajándék a rénszarvasok húzta szánra. (Elsőbbségi küldeményként kiszállítja a Magyar Posta)
Sziasztok!Az én Mikulás-mítoszos sztorim az akkor még 5 éves kishúgomról szól.Akkoriban még járt hozzánk a Mikulás (vagy annak beöltözött ember).Állunk az ajtóban,meg is érkezik az öreg szakállas,erre a húgom égtelen ordításba kezdett, nem lehetett megnyugtatni.A “Mikulás” megpróbálta megvígasztalni, de hát rosszul tette. A lényeg az, hogy anyum már nem bírta tovább és inkább elzavart mindenkit. 😀
Sziasztok! Íme az én Mikulás-mítoszos sztorim; már nagyobbacska gyerek lévén sejtettem hogy anyuék rakják a csomagot a csizmába, ezért nagyon megdöbbentem, hogy az édesség úgyis belekerült, hogy nem nyílott a bejárati ajtónk, a szüleim végig bent voltak. (A szobám az ajtó mellett volt, én végig az óra számlapját bámultam, mert azt mondták anyuék, hogy ha 19:00-t mutat, megnézhetem a csizmámat.) Később derült ki a “sunyiság”, ugyanis a nagyszüleim a szomszédban laktak, és nagypapám volt a cinkos elkövető, természetesen anélkül hogy hozzánk bejött volna; csak az ablakig közlekedve. 🙂 Ez még legalább egy évig tartotta bennem a mítoszt. 😀