Először is, nagyon köszönjük a pozitív visszajelzéseket, és szeretnénk bátorítani Titeket kedves olvasók, hogy nyugodtan írjatok is nekünk, akár itt, akár az e-mail címünkre. Másodszor, örömmel látjuk, hogy sokatoknak ihletet is adtunk! A témajavaslatok is szuperek, de kezdünk azon gondolkozni, hogy lehetőséget adunk Nektek is, írjon mindenki abban a témában, amiben profi! Ezennel bevezetjük a VENDÉGBLOGGER fogalmát, és meg is adjuk a lehetőséget az első delikvensnek. Konkrétan a Férjecskémnek, aki így a mai nap nemcsak az ebédkészítés, hanem a blog bejegyzés feladatát is kipipálta helyettem, amit ezúton is köszönök!
“A csajok ma délelőtt shoppingolni indultak. Én eközben otthon maradtam, mivel ki nem állhatom a bevásárlóközpontokat. Főleg nem az ünnepek előtt, ahol már november elejétől karácsonyi zenéket játszanak. Sajnos a sűrű hétköznapokon nincs lehetőségem segíteni a házimunkában, gondoltam most itt egy alkalom, hát nekiállok. Két dolgon morfondíroztam, vagy takarítok, vagy főzők. TAKARÍTSAK, vagy FÖZZEK? Igazából a takarítást is bevállalom, de most mégis inkább FŐZÖK. Mivel vásárolni nem voltam, és persze kedvem sincs, lássuk mit rejt a mi kis éléskamránk.
A második fogással már kicsit gondban voltam, ugyanis egy csirkemellen kívül csak egy csokor friss répát találtam. Jöhet az internet, ebből vajon mit lehet kihozni? Az egyik híres magyar főző honlapon – NoSalty.hu – találtam egy Répás csirke receptet. Végül is ezt vettem alapul:
Hozzávalók:
– 1 egész csirkemell
– recept szerint 70 dkg sárgarépa, én 3 óriás répát használtam
– 2 alma
– 1 fej vöröshagyma
– 2-3 gerezd fokhagyma
– pirospaprika, só, bors
Elkezdtem dinsztelni a felaprított hagymát. Hozzáadtam az előre megtisztított felkockázott csirkemellet. Ahogy azt Édesanyámtól tanultam, addig kavargattam, míg a hús el nem veszítette a színét, majd félrehúztam és egy kicsit meghintettem pirospaprikával. Pár perc párolás után hozzáadtam a vékony csíkokra vágott sárgarépát, amlát és a felaprított fokhagymát. Körülbelül fél óra alatt lassú tűzön puhára pároltam, közben pedig sóval és borssal fűszereztem. Víz nemigen kellett hozzá, mert a répa engedett némi levet. Köretnek rizs tálaltam.” – KD
Meg kell mondanom, oda voltunk az ebédért! A mi egyre válogatósabbá váló, ráadásul most betegségből lábadozó kislányunk pedig, úgy ette a két – számára együtt tálalt – fogást, mintha az maga a mennyei manna volna. 🙂